Honlap neve
Szlogen kell ide.

MENÜ


 

Szerelemről...

 

Szeretni valakit, mit is jelent az?
Ha valaki össze-vissza puszilgat és nyálaz?
Nem. Ez az érzés sokkal több ennél.
Néhány embernek többet jelent az életénél.

Ha valakinek a szívébe döfik a tört
És ha letépik testéről a bőrt.
Az sem fáj úgy mintha, elvenné a sors a szerelmét
Melyért érdemes volt élnie az életét .

Ennyi lenne az amiért a világra születtünk?
Hogy sírjunk, szeressünk, éljünk, beteljesedjünk?
Hogy megtaláljuk a másik felünk
És vele együtt találjuk meg az Éden kertünk?

Ez az amit senki sem tud és senki sem ért
Azaz egy biztos, hogy sok ember mást nem kért
Csak azt hogy egy kincs legalább az övé legyen
És ez a kincs a szerelem melyért elmegy völgyön és hegyen.

 

 

 


 


Akarom

 

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,

 

Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,

 

Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, -
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.

 


 

Aki vagy...

 

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.

Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz.

 


 

Szerelmedért

 

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

 

Láttalak...

Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt sugtad:
Édesem, szeretIek! Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.


Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: SzeretIek!

 

Ábránd

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!


Versek Szegedi Székely János-tól


Kedvesemhez!

Csillogó szemed, ha látom
Tudom, valóság ez nem álom.
Te vagy nekem a mindenem,
Mert Te vagy nekem a kedvesem.




Hûség...

Mint a lepke szálldos,
virágról virágra,
Én már nem röpködök,
sárgáról lilára.

Legbecsesebb rózsaszál,
Te lészel számomra,
Téged látlak nappal,
Velem vagy álmomba!

Más is lehet csodás,
Más is lehet becses,
Tündöklõ és vonzó,
lenyûgözõ kecses.

Szívének zenéje,
zenghet, zúghat nekem,
Meginogni nem fogok,
Megmaradok Neked!




Vallomás

Mint ahogy a kiszáradt sivatag,
szomjuzza a vizet,
Mint ahogy, hófúvásban a vándor,
álítja a tüzet,
Úgy óhajtom én mindig,
a Te szíved és a leked,
Mikor csillagfényes este jõ,
kívánom a Tested!




Legyetek Boldogok!
(ajánló versike ifjú pár részére)

Most, hogy egymásra találtatok nemes és zép dolog,
A nagy élet elindult, siet, fut és robog...
Megértés és türelem boldogságtok titka,
Elõre tekintsetek, ne nézzetek vissza!

Ha szeretetben s békében egymás mellett vagytok,
A nagybetûs élettõl sok szép dolgot kaptok!
E sorokat, ha száz évesen olvassátok újra,
Emlékezzetek boldogan a csodálatos múltra!

Szerzõ: Szegedi Székely János

Versek, idézetek hírességek tollából

Victor Hugo

Hogyha két szeretõ szív megöregszik,
mily mély, áhitatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frígy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megõrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.

Az elsõ szerelemben a lelket jóval a test elõtt vesszük el, késõbb a testet ragadjuk el a lélek elõtt, és néha a lélekre már egyáltalán nem is kerül sor.

A szerelem azt jelenti, hogy két ember: kettõ és mégis egy. Egy férfi és egy nõ egyetlen angyallá olvad össze. Ez a mennyország.




Ady Endre

Már vénülõ kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülõ szememmel
õrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S õrizem a szemedet.




William Shakespeare

Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövõ sötét világ.
Késlekedsz még? jõjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
gyorsan száll az ifjuság.




Oscar Wilde

A szerelem mindig úgy kezdõdik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be.




Jókai Mór

A szerelemnek még a bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.




Eötvös József

Nincs nehézség, melyet a szerelem le ne gyõzne.




Szabó Lõrinc

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messzirõl kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.




Babits Mihály

Mély, fémfényû, szürke, szépszínû szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengõk csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem: az látja
csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!


 

Egy nyári éjjelen jött a végzetem,
te voltál ki meghódított éreztem.
Arcod ragyogása s szíved tündöklése,
mosolyod tengere,bársonyos bőröd érzése.
Lassan szívem hozzád simult,
és lelkünk egymás mellett kifinomult.
Emléxem féltél, de már tudod nincs miért,
SZERETLEK Örökkön örökké!!

 


 

Életem egén a boldogság fénye ragyog,
Örülök neki ha veled vagyok.
Te vagy számomra az utat mutató ösvény,
Nem érdekel engem semmiféle törvény!
Boldogságot hozol és a szívemet viszed,
Több vagy számomra mint Te azt hiszed.
Te vagy a fény,Te vagy az élet,
Nélküled még az élettől is félek!
A boldogság néha lassan ölő méreg,
De amit töled kaphatok attól sohasem félek!

 


 

Késő van, érzem lelkem elhalványul,
fájdalmas emlék a múltból elvonul.
Jön egy új érzés, mely felettébb kellemes,
szívem lelkem újból szerelmes.
Te vagy kinek mindezt köszönhetem,
Szíved lágyan szeretgetem.

 


 

Légy erős!

Tedd, amit tenned kell,
Ha menni akar, engedd el!
Ez a szerelem már rég nem tiszta,
Ahogy a folyó sem fordulhat vissza,
Engedd őt is előre menni,
S ne akard többé már szeretni.
Az ő szíve már rég nem Tiéd,
Hát engedd ki szívedből szívét,
Mert ha végleg ott marad,
A Tiéd csendben megszakad.

 


 

Mi a szerelem?

Ha nagy beteg vagy, meggyógyítalak,
Ha szomorú vagy, felvidítalak,
Ha éhes vagy, enni adok neked,
Ha nagyon félsz, fogom a két kezed.

Ha egyedül vagy, repülök hozzád,
Ha kétség gyötör, vigyázok terád,
Ha magányos vagy, hű társad leszek,
Ha álmod elszállt, álmodom neked.

Ha megkívánsz, testem-lelkem adom,
Ha hozzám bújsz, minden vágyad hagyom,
Ha fázol, szívem majd felmelegít,
Ha álmod elszállt, dalom elszenderít.

Ha félsz, testemmel védelmezlek,
Ha gyenge vagy, én erős leszek,
Ha nevetsz, én veled nevetek,
Ha sírsz, minden bút elkergetek.

Ha átölelsz, érzem minden sikerül,
Ha fogod kezem, az ég is kiderül,
Ha kitárod karod, hozzád simulok,
Ha kitárod szíved, már nem izgulok.

Ha hiszel bennem, én is hinni fogok,
Ha bízol bennem, én is bízni fogok,
Ha útnak indulsz, én is veled megyek,
Ha szeretni fogsz, én is boldog leszek.

 

 

Szeresd a virágot

Ne törd le hiába.
Ne dobd könnyelműen
Az útnak porába.
Ne mond könnyelműen e szót
"SZERETLEK"

Mert a sziv is virág.
Ne törd le, ne sértsd meg
Mert a letört virának
nem zöldül levele.
S a sziv is megszakad
Ha játszanak vele.

 

 

Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak.
Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak,
amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az.

 

 

Nem tudlak!

Nem tudlak, nem szeretni
Nem tudlak, nem keresni
Nem tudlak, nem látni
érezni és nem vágyni

Nem akarlak felejteni,
érintésed nélkülözni.
Kerülni a csókod ízét
Lágy bőrödnek, fénylő színét.

Nem tudok mást tenni, nem
csak kakukkolni csendesen
Nem akarlak, nem is tudlak
nem szeretni Kedvesem.



Fél év után I.

Azt mondtad, nem örök a szerelem,
hogy jönnek az idők, a feledkezések,
és makacskodnak majd velem,
a kérlelhetetlenségig megaláznak.

Azt mondtad, nem örök a szerelem,
mert, ha kigyomlálja hajszálainkból
a sötétet, összekuporodik majd, nevet,
megy, futni kezd más után, mert mehet.

Tegnap hallottam a hangod,
a távolnak kiáltott,
összekoccant fogammal a pohár...
ismerem még most is a dallamot,
soha ellenem, mindig nekem szóltak.

... beszéltem, csak beszéltem, de a
mondatokról elfeledkeztem.
Rohantam a hangod után,
el ne vesszen a levegőben.
Nekem fontos. Sután,

ha mindennapos, tudom sok lehet,
de az én fülem csak matat, keres...

Te mondtad, maradjak, ha
akarnék is, máshoz csak szaladjak,
de neked maradjak.

Te mondtad, fáj,
harap és váj, ha
megkerülöm a szót és
elhallgatom a másikat,
fél év után is...

Fél év után is itt állok az
ismerős semmiben és mintha csak
az előbb mentél volna el,
várom, hogy kinyisd az ajtót
... és nem értem,
hogyhogy nem örök a szerelem?



Fél év után II.

Kopogsz az ajtón. Lámpát oltok.
Feltűzöm hajam. Farmert húzok.
Márt vártalak. Vártál.
Odakinn esik. Bőrig áztál.
Nézel. Reszketve nézlek.
Vágyak vagyunk, lélegzések.
Álmot kergetve (vagy megidézve?)
simogatod homlokom igézve.
Erdőnyi homály úszik lelkünkig,
kidőlt fák ágai recsegik
a vihart. Patakzik a víz.
A múlttal hadakozik egy íz.
Csak állunk és várjuk, hogy az esők
belénk záródjanak, mint a velők...,
viharok csendesüljenek fél év után,
csak neved mondhassa végre a szám.
Sátrak emelkednek, széllé válnak,
csak a mieink maradnak, örökké állnak.
Tábortűz gyullad szemeinkben,
tiltást tett a sors kezeinkbe.
Vízbe szórjuk a könnyfelhőket.
A Tisza kiönti emlékeinket.
Állunk a ház előtt bőrig ázva,
állunk másokat meg se látva.
Szorítjuk egymás kezét és testét,
nem akarjuk áthúzni velünk a tervét,
se látni a sápadt Istent,
ahogy fejével nemet biccent.
Csak hallgatni az esőzuhogást
és csókolni, csókolni éhesen egymást.

Asztali nézet